Az újrainduló győri jogászképzésről először 1995 júniusában, az írásbeli felvételi során értesültem. Nem igazán érintett meg a hír, a pesti jogi karra készültem és bizakodó voltam.

A hetvenes évek demográfiai csúcsa azonban a ponthatárokban is tetőzött,
a bejutási küszöb rekordmagasságba emelkedett, a felvételi másodjára sem sikerült. Kissé kényszeredetten adtam be a jelentkezést Győrbe, a felvételem hírét pedig vegyes érzésekkel fogadtam.

Örültem, hogy végre megkezdhettem az egyetemi tanulmányaimat, mégis folyamatosan Budapestre gondoltam, „sült” pestiként el sem tudtam képzelni, hogy egy vidéki városban tanuljak. De ez egyik napról a másikra megváltozott.

Fantasztikus társaságba kerültem, többségünket másodjára vagy harmadjára vették fel, így volt már némi „vargabetű” az életünkben, kevésbé eminens, sokkal inkább életerővel, tettvággyal és világmegváltó gondolatokkal teli, kreatív közösség voltunk. Pillanatok alatt beindult az egyetemi élet, barátságok, szerelmek szövődtek, pezsgő légkör kerekedett a műszaki főiskola bázisán, néhány hét után úgy éreztük, ennél jobb dolog nem is történhetett volna velünk!

Erre a fakultás alapítói is ráerősítettek, komolyan gondolták a győri univer-
sitas-t és nagyon magasra tették a lécet. A tanszékekről a vezető oktatók kezdték meg a tanítást, a kisebb létszámú évfolyam pedig jóval emberközelibb tanár-
diák kapcsolatot tett lehetővé.

A magas színvonalat az első vizsgaidőszak is igazolta, sikerek és kudarcok váltakoztak. Nekem Földi tanár úr „jóvoltából” inkább az utóbbi jutott, mindjárt egy negatív rekorddal: az újra induló győri jogászképzés első félévismétlője lettem, és az eltiltást elkerülendő, a következő 24 vizsga egyikén sem bukhattam meg.

A kudarc csak megsokszorozta erőmet, a tét pedig növelte kedvemet, és bár sokan „eltemettek”, a sziklaszilárd római jogi alapoknak köszönhetően nem volt már több „döccenő” a cum laude minősítésű diplomáig, miközben a lehetetlennek tűnő kihívás teljesítése olyan tapasztalatot és állóképességet adott, amelyből máig is profitálok.

Az évek gyorsan teltek, hirtelen már három győri jogász évfolyam koptatta a padokat, az egyetemi élet állandó bulihelyszíneken és albérletekben összpontosult. Az egyik legemblematikusabb a Vas Gereben utcai albérlet volt, az akkor még létező vagongyár mellett, heten laktunk ott. A nagypolgári lakás
a társasági élet központjává vált, napi szinten visszatérő vendégeink, alkalmi lakóink voltak, a bulik ott kezdődtek, és rendszerint ott is végződtek.

1997 őszén létrehoztuk a Győri Paragrafust, amelynek alapító szerkesztője és az „Emberközelben” rovat vezetője lettem. Elsőként a politológia TDK meghívására Győrbe látogató Orbán Viktorral készítettem interjút, aki akkor az Országgyűlés Európai Integrációs bizottságának elnöke volt. A riport 1998. márciusban, az újság első számában jelent meg. Erősen kezdtünk, Orbán Viktorból pedig néhány héttel később miniszterelnök lett…

Az interjúsorozat tanárainkkal folytatódott, számomra a legemlékezetesebb a Földi Andrással készített beszélgetés maradt. A sűrű vizsgatalálkozásoknak megfelelően addigra már régi ismerősök voltunk, a riport kapcsán pedig csak annyit mondott: „Ha maga ilyet tud, nem is értem, miért nem engedtük át?”

Néhány nagy vihart kavart, szatirikus írásom is megjelent a lapban, az újság szerkesztőségére jellemző volt, hogy merte kritizálni és kifigurázni mindazt, amit nem tartott kívánatosnak, nyíltan írhattunk bármiről, nem voltak tabuk vagy pláne „eltörlendő” témák.

Az egyetemi évek szélsebesen tovaszálltak, a végzésem is lassan negyedszázados emlék már, de a győri időszak emlékei, élményei kitörölhetetlenül velem maradnak, a barátságok, szerelmek örökre győri diákká tesznek. A győri jogászképzésnek köszönhetem, hogy jó szakember lettem, hazai és nemzetközi területen egyaránt megálltam a helyem és a mai napig alkotó kedvvel és derűvel végzem a hivatásom, ahogyan azt a doktorrá avatásom során útravalóként kaptam.

Önéletrajz

Dr. Fehér Dániel 1976-ban született Budapesten. 1994-ben érettségizett
a Kassák Lajos Gimnáziumban, az ELTE ÁJTK Győri Tagozatán 1995-ben kezdte meg a tanulmányait és 2001-ben szerzett diplomát.

Szakmai pályafutását Németországban kezdte, majd nemzetközi ügyfélkörrel rendelkező ügyvédi irodákban dolgozott. 2005 óta ügyvéd, 2006-tól a Fehér és Társai Ügyvédi Iroda, 2014-től a Fehér Legal & Tax vezető partnere. 2004-ben ingatlanforgalmi szakjogászi, 2011-ben adótanácsadói képesítést szerzett, 2013-ban pedig letette a német ügyvédi szakvizsgát, a Budapesti és a Frankfurt am Main-i Ügyvédi Kamara tagja.

Legfőbb szakterülete a nemzetközi adó- és társadalombiztosítási jog, valamint a nemzetközi munkajog, e témákban rendszeresen publikál többek között a WIRO Wirtschafts und Recht in Osteuropa^[1] folyóiratban, a Verlag C.H. Beck kiadásában megjelenő Handbuch Wirtschaft und Recht in Osteuropa^[2] című kiadványban, az Adókódexben,^[3] munkatársaival együtt megírta és szerkeszti a Jogtár® Global Mobility modulját,^[4] illetőleg írt a Magyar Munkajogi Konferencia 2023-as évkönyvébe^[5] is.